| Kezdőlap | Aktuális lapszám | Archívum | Laptörténet | Hirdetés | Impresszum | Kapcsolat | Linktár |
|
|||||||

|
|||||||
|
A honlap arculatát tervezte: |
|
||||
|
<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához <<<Vissza a(z) 655. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
   Fapénz és szociális segély semmire nem elég A.E. Az elsõ melegebb tavaszi napfény talán némiképp enyhülést hozott nemcsak a természet, hanem az egyszerûbb, nincstelenebb családok számára is. A felmelegedés kevesebb gázszámlával jár és ilyenkor viszonylag kisebb mennyiségû fával is lehet fûtõzni. Kedden Baróton a Rózsa utcai C2-es tömház elõtt két ember, ott jártunkor frissen felaprított fát zsákokba pakol, majd azt hátukon cipelve a közeli tömbházba igyekszenek, – mint utólag megtudjuk – õk a harmadik emeleten lakó, négyszemélyt számláló Balog család. Mit csinálnak itt ezzel a kevéske fával? – fordulunk a pakolászó férfiakhoz. Mi éppen a fapénzre vett fát hordjuk fel – jön az egyszerû, kurta válasz. A fiatalabbik Balog Károly 29 éves, jelenleg munkanélküli, szociális segélybõl tartja el feleségét és három éves lányát, de mivel a szüleivel lakik, a közösbe is pótol, hiszen szívbeteg édeseanyja gyógyszerei nagyon sok pénzt emésztenek fel – újságolja kérdés nélkül nekünk Károly, aztán tovább folytatja mondandóját. Egyik napról a másikra élünk, nem értem miért nem adják egyszerre ide az egész fapénzt nekünk, hogy vehessünk rá elegendõ mennyiségû fát. Most kaptunk 52 lejt, mondja meg nekem, erre mennyi fát tudok venni?! Amit itt lát az egy hét alatt elfogy, ha kiadnák a nekünk járó 270 lejt, akkor nagyobb mennyiségben vásárolhatnék és nem kellene attól féljünk, hogy megfagyunk. Ráadásul most, amikor vége a télnek, akkor kezdik adni a pénzt, akkor kellett volna né, amikor azok a nagyhidegek voltak. A polgármester hová teszi el a pénzt?! -- teszik fel Balogék a kérdést. Mi a család jelenlegi helyzetérõl faggatjuk, na meg arról, hogy mint a Rózsa utcában lakó cigányok, miként látják a jövõt? Balog Károly készségesen válaszol, tudják meg, itt semmilyen munkalehetõség nincsen, annak idején Brassóba jártunk az egész blokknegyed, de most senki, mást nem tehetünk, vasat szed a jónép, ezt próbáljuk leadni és egy kevéske pénzt szerezni belõle. A feleségem a tegnap adta bé a papírokat ide ki a varrodába, aztán várjuk, hogy mit határoznak. Most márciusban lejár a szociális és megyünk dolgozni, permetezünk, locsolunk, kerti munkával foglalkozunk apámmal együtt. Csak egyet nem értek, hogy van az, hogy nálunk Baróton a polgármester csak hat hónapot ad szociálist, mig pl. Vargyason egész évben adják? (ezzel kapcsolatban megkérdeztük Ilkei Ferenc vargyasi polgármestert, aki érdeklõdésünkre elmondta, hogy náluk valóban egész évben kapják a szociális segélyt. szerk. megj.) Ezt mivel magyarázzák ki, hová lesz a nekünk járó többi pénz, mit csinálnak vele?! Azt mondják nem akarunk dolgozni, én 18 évesen hat évet lehúztam kinn Magyarországon, borászattal foglalkoztam, meg mezõgazdasággal, jól megéltünk belõle, de most ott kinn is más a helyzet, mint amilyen volt. Azt mondják, aki a saját szemétdombján nem tud megélni az a másén sem, na én itt Baróton szeretnék, de nem lehet sajnos, ilyen trehány helyzetben vagyunk! – panaszkodik. Bányász voltam, most semmi vagyok. Idõközben az apa is leérkezik, id. Balog Károly, aki 55 éves és húsz évet dolgozott le a bányában belszinten, még 18 hónapja maradt volna, de elbocsájtották, így még tíz évet kell várnia a nyugdíjig. Amikor majd megkapom, már semmit sem érek vele, beteges vagyok, nem is érem én azt meg. Amikor egy kevéske pénzem van, akkor azt a számlák és egyébb adóságok kifizetésére költöm el. A házamba csepeg bé a víz, minden megvan penészedve, nem lehet létezni a szobába. Pénzünk nincsen sok, de szívesen potólnék abba, hogy tegyük rendbe a blokkot, ha kell, még kétkezi munkával is besegítenék – közben a beteg feleség is megérkezik, az 58 éves Balog Zsuzsánna – szívbeteg vagyok, a szobában áznak a falak olyan fülledt a levegõ, hogy nem lehet létezni benne. Senki nem akar ezen változtani, kihez forduljunk?! Szennyben és szegénységben. Átmegyünk a B1-B2- es tömbházhoz, hiszen arról értesülünk, hogy ott a falon szó szoros értelemben folyik le a szennyvíz. Valóban a B2-es tömbház oldalából úgy 2 méter magasságban egy csõ áll ki, amelybõl csepeg az vécék és kagylók tartalma, a meglibbenõ szél az orrunkba csapja a látvány hányingert gerjesztõ szagát. A 38 éves Janka Etelka éppen a csõ felett lakik közvetlenül, amit a harmadik emeletrõl lehúznak az itt köt ki, nézzék meg !– magyarázta. A csövet kénytelenek voltak ide kivezetni, mert az üzletesek túlfelõl nem engedték másképpen, szóltunk mi már az illetékeseknek többször is, de azt mondták, mit akarunk? Nem tudjuk mennyi 2x2, de azt tujduk, hogy a csövet hogyan kell leszigetelni? Ezzel szúrták ki a szemünk. Nekem állandóan jött vissza a szarlé, megtelt a fürdõ egészen, aztán meleg vízet öntöttem a csöbe úgy sikerült csak kidugni. Olyan nap is van, hogy nincs amivel kenyeret vegyek. Szociálist nem igényeltem, mert én és a férjem a munkánk után szeretnénk megélni, adjanak munkát, de fizessék is meg rendesen azt! Ha kell vécét is pucolunk. - adja tudtunkra Janka Etelka. Boda Lajos elmondta, hogy a másik tömbházban (B2) is szokott dugulás lenni, ott is jön fel a szennylé, õ szerencsére a harmadikon lakik, így nála nincsen gond. Szomorúan újságolja, hogy harmincnyolc évet dolgozott, mégis csak hétmilliós nyugdíja van, így hetven évesen kénytelen a fiaival Predeálra menni dolgozni, bár szerencsésnek mondja magát, mert úgy néz ki itthon is akad majd munka. <<<Vissza az archivált cikkek lajstromához <<<Vissza a(z) 655. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához |