|
|
|
|

|
|
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
|
|
|
|
|
A honlap arculatát tervezte:
,
<palfi_csaba2001@yahoo.com>.
Programozta:
,
<kicsisti@yahoo.com>. |
|
 |
Szükséges adatok:
|
|
|
<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 655. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
Akinél a kenyér, annál az igazság?!
Albert Egon Mindenkit az elvégzett munkája alapján fizetnek és értékelnek – szól a kijelentés, vagy nevezhetjük alapigazságnak is. A munkának nagy becsülete van, s aki nap mint nap dolgozni mehet, annak talán a holnapja is biztosított. Mindenütt csak az elbocsájtásokról lehet hallani, ami nemcsak egyre növekvõ elégedetlenséget, hanem feszültséget is szûl munkaadó és alkalmazott között. Mifelénk is egyre többet hangoztatják, hogy kevés a jó szakember, a megfelelõ munkaerõ. Itthon csak azok maradnak, akik máshol nem rúghatnak labdába. De valóban így van ez? Hiszen a munkaadó és az egyszerû alkalmazott a saját értelmezésében nem azonos módon látja ezt a problémát. A munkás mindig munkás maradt, míg a vállalkozó néha igyekszik eljátszani, megõrizni a jó gazda szerepét, még akkor is, ha egy lyukas garasért képes volt lehúzni a bõrt az emberrõl. Itthon van jó szakember, errõl meglehet bizonyosodni, azonban rengeteg olyan is akad, aki képtelen megfelelni az alapvetõ elvárásoknak, így elõbb utóbb utat mutatnak neki, hiszen a cégnek, mely alkalmazta, nem elõnyére, hanem hátrányára szolgál, és bizony ebben a nehéz gazdasági helyzetben megedhetetlen a felesleges tékozlás. Tehát a problémafelvetés a szakemberhiány terén valós, de nem általános jelenség. Munkát akarunk, de fizessenek is meg érte! Talán ez a kijelentés az, ami a legnagyobb port kavarja, és ebben különböznek legjobban a vélemények, és feszülnek egymásnak az ellentétek. Aki szakember és ráadásul még érti is a dolgát, az aprópénzért nem fog dolgozni, elõbb-utóbb vagy saját lábára áll, vagy máshol keresi meg a betevõt. Nálunk a kis- és középvállalkozások érájában bizony megtörténik, hogy a fõnök elfelejt fizetni, feketén dolgoztat, vagy elbocsájt, hiszen mint patronnak neki se könnyû az élet. Ennek következményei a munkás családja hátán csattannak. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az alkalmazottnak azonosulnia kell a cég érdekeivel, hiszen ne feledjük, a pénzt a vállalkozó fekteti be, ezt azért teszi, hogy profitot termeljen, mert ebbõl tartja fenn a vállalkozását, ezért vesz fel alkalmazottakat. Míg a munkásnak a cég felé, úgy a munkaadónak az állam felé vannak kötelezettségei, adók és illetékek befizetésének formájában. Hogy most ki a hibás azért, hogy az ember utcára kerül, vagy bebukik egy vállalkozás, nem lehet elsõre eldönteni, ám az sem megoldás, hogy az egyszerû emberre kenünk mindent, õ a felelõs, nem dolgozik, de nem is odavaló, nem megfelelõen viselkedik. De azt sem lehet egyértelmûen kijelenteni, hogy minden probléma a munkaadót terheli, igaz kivételek mindkét oldalon akadnak.
<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 655. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához |
|
