|
|
|
|

|
|
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
|
|
|
|
|
A honlap arculatát tervezte:
,
<palfi_csaba2001@yahoo.com>.
Programozta:
,
<kicsisti@yahoo.com>. |
|
 |
Szükséges adatok:
|
|
|
<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 675. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
Szarvasmarhák az úton
Havelka Ferenc – Attila Fejjek vagy ne fejjek? - ez a kérdés gyakran hagyhatta el az utóbbi idõben a magyarhermányi szarvasmarhatartó gazdák ajkát, ugyanis egyelõre a patakba öntik a tejet vagy a csarnokba viszik, az eredmény ugyanaz, egyikért sem kapnak pénzt. A faluban mûködõ egyetlen begyûjtõ csarnok nem fizette ki a májusi és júniusi tejet. A hermányiak az állattenyésztés hagyományát több íziglen visszamenõ õseiktõl örökölték, emellett az egyik fõ megélhetési lehetõségük, mondhatni a tejpénzbõl élnek, így amíg megoldás születik problémájukra, Bessenyei Ferenccel együtt énekelhetik a Duna Tévé Kívánságkosár mûsorából is ismert dalt: Ha én gazdag lennék…/ Dolgom, gondom másokra hagyom,/ Jaj, ha egyszer meggazdagodom. Sólem Aléchem Tóbiás, a tejesember címû regényének a Hegedûs a háztetõn címû musical változatából származik az idézett dal, maga a történet is eszünkbe juthat némileg a hermányiak esetérõl. Tóbiás, az ötgyerekes, szegénységben élõ családapa a tradicionális zsidóközösség tagja, egy véletlen során tehenet kap, de sokáig nem élvezhetik annak sem a hasznát. A történet a 20. század elején zajlik, amikor a zsidó közösségeknek szembe kell nézniük a történelemmel, az egyre erõteljesebb antiszemitizmussal, a népük ellen irányuló megmozdulásokkal, pogramokkal és végül azzal, hogy vagyonukat hátrahagyva kell elhagyniuk õseik földjét, Anatevkát. A szülõföld elhagyása a megélhetés végett a hermányiakban is felmerült, aminek hangot is adtak azon a közgyûlésen, amelyre a polgármesterüket is meghívták, és a két hónap alatt leadott tejük árának megszerzésére szerettek volna megoldást találni. A községgazda egy korábbi történetet elevenített fel, közvetlenül az EU-s csatlakozás után éppen az egyik testvértelepülésen voltak küldöttségben, ahol arra intették, az uniós normák következtében az erdélyi falvak utcáin sem lesz látható a csordából hazatérõ tehén. A jóslat nem vállott be, az erdõvidékiek meggyõzõdhettek, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás nem kimondottan jár a hagyományos gazdálkodás megszûnésével. Alkalmazkodni kell a követelményeihez, és élni a lehetõségeivel, amint a közgyûlésen is többször elhangzott, társulni kell. Az egyesület, a társulás az átkosbeli kollektívet juttatja az emberek eszébe, a hermányiak ettõl megmenekültek, de volt jól mûködõ gazdakörük és szövetkezetük. Amint egy idõsebb ember bölcsességgel jegyezte meg: Õseink vállalták a közösségi munkát, nem várhatunk arra, hogy valaki kikaparja helyettünk a gesztenyét, össze kell fognunk, nem járhatja mindenki külön-külön a maga útját, mert az elõbb-utóbb idegen földre vezet.
<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 675. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához |
|
